Hírek a Zene Világából!

Mint a többi ember Legyen a zene mindenkié, avagy Háry etűdök turai módra

A Bartók Béla Művelődési Ház és Könyvtár együttműködésben a Mint a többi ember Alapítvánnyal és a Turai Hevesy György Általános Iskolával csatlakozott az NMI Nemzeti Művelődési Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kodály-év alkalmából tett felhívásához. A 135+1= A jövő zenéje c. projekthez egy Háry-feldolgozással kapcsolódott Tura, melynek két bemutatójára 2018. május 14-én délelőtt és délután került sor a művelődési házban. A korábbi egy rendhagyó osztályfőnöki és ének-zene óra keretében, a későbbi pedig nyilvános előadásként bármely érdeklődő számára. Mindkettő célja a fogyatékkal élők iránti társadalmi érzékenyítés volt a zene nyelvén. A Kodály zenei mű kiválasztásának szabadságát meghagytuk az Alapítványnak, amely a Háry János c. daljátékot szemelte ki. Éreztük, hogy az alapítványosok valami nagyobb lélegzetű dolgot szeretnének, de abban biztosak voltunk a koordinátori szerepet játszó műv.ház részéről, hogy a teljes művet nem tudjuk bemutatni, főképp nem kizárólag az eredeti zenékkel. Így a szándék és a lehetőségek keresztmetszetéből egy félórányi színpadi produkció megvalósítását céloztuk meg. Azon zeneművek kiválasztásában gondolkodtunk, ahol a kollégák hangszeres és énekes tudása kiemelt szerepet kaphat. Egyúttal szempont volt, hogy a történet gerince - Háry felcseperedése, katonáskodása, élethabzsoló vidám, hőstetteivel büszkélkedő karaktere - követhetően kirajzolódjon. Szem előtt tartottuk a sérültek azon igényét is, hogy az összeállításban mindenképp legyen árnyjáték. Fontosnak gondoltuk, hogy kombináljuk az eredeti műrészletek zenei megjelenítését olyan átdolgozott egységekkel, ahol az énekesek, ritmushangszeresek aktívan, mintegy zenei előadóként maguk is részesévé válhatnak a zene megszólaltatásának. Lényeges volt, hogy önálló feladatokat is adjunk a sérülteknek, kompetenciáik bizonyítására (betűválogatás és kirakása mágnestáblára, hősi karmozdulatok, jelenetváltó táblák hordozása, páros táncok), de megjelenítődjön a csapatmunka is sérültek és nem sérültek között a bizalmon alapuló mozgásformákban, tömegjelentekben, kör- és lánctáncokban. Végül a jeleneteket és a zeneműveket a művelődési ház vezetője, Seres Tünde válogatta össze és rendezte egésszé, beépítve kollégái alkotó ötleteit is. Az iskola önkéntes alapon jelentkezve delegálta többségében azokat a diákokat, akik egyébként is tagjai a művelődési ház valamely amatőr művészeti csoportjának. A megcélozni kívánt amatőr művészeti csoportokban pedig látogatást tettünk a fogyatékkal élők foglalkoztató munkatársával, Barnáné Sümegi Judittal és az ő - az Alapítvány foglalkozásait és eseményeit rendszeresen látogató - gyermekeivel, akik hitelesen tudtak beszélni személyes tapasztalataikról, így készítve elő a terepet a vállalkozó kedvnek. A találkozásokat már előzetes önálló, csoportonkénti különmunkák is megelőzték, egyrészt a folyamatos ráhangolódás miatt, másrészt, hogy a közös próbákon már bizonyos tudás- és kellékanyag birtokunkban legyen. Miket csináltak önállóan a közös próbák előtt a csoportok? Az Alapítványban ismerkedtek a Háry történetével felolvasás és filmnézés formájában, kellékeket és díszleteket vágtak és színeztek ki, hősi karmozdulatok mozgásmotívumait gyakorolták. A Maczkó Mária vezette Turai Kisénekmondók megtanulták az Ábécédé... kezdetű dalt, a Turai Egyező Néptáncegyüttesből jelentkező általános- és középiskolás tanulók pedig a néptáncos részek táncelemeit gyakorolták a Toborzóra, az A jó lovas katonának egyik feldolgozására a már korábban elsajátított táncanyagból Dudásné Mosóczi Lívia irányításával. A népzenész kollégák, Unger Balázs cimbalmos, Barna Mátyás dobos és Tóth Csaba furulyás szólóikat, az Intermezzot, a Bécsi harangjáték bevezető dobszólóját és a Furulyázó huszárt tanulták. Csaba javaslatára külön furulyaszólót kapott az alapítványosok közül Orosz Tamás, aki egyúttal a felnőtt Háry, mint főszereplő megtestesítője is volt. Május 7-én megkezdődtek a közös próbák. Öt alkalommal találkoztak a fiatalok. A résztvevő gyerekektől nem vártunk többet, mint amit ki-ki saját döntése alapján be mert vállalni. Volt, aki csak a bemutatkozásig és a kézrázásig, ill. a színpadon való közös jelenlétig jutott, volt, akinek nem okozott gondot társalogni, párba állni, barátkozni, személyes kontaktusba lépni, ölelést és puszit elfogadni a sérültektől. Basa Brigitta mozgásfejlesztő, gyermekjóga-oktató több olyan mozgáselemet is beépített a darabba, mint a vállfogásos vonatozás, a kinyíló lótuszvirág jógapóz dupla körben, a csigavonalban feltekeredő kígyó, amiknél a testsúlyok, az irányok csak egymásra utaltan működtek sérültek és nem sérültek közt, az előtte vagy mellette elhelyezkedő személyek függvénye is volt a megvalósulás sikeressége, biztonsága, esztétikus megjelenése. A saját kezűleg készítette pólókat az identitás, a csoporthoz tartozás kifejezőeszközének gondoltuk a korabeli huszár egyenruhára emlékeztető stilizált sujtásos díszítésekkel, melyek a pólókra ragasztott vagy festett formákban kerültek fel. A sérültekét feltűnőbb színnel, huszáros pirossal valósítottuk meg szüleik segítségével, hogy még inkább kiragyogjanak a tömegből. Mintegy 40 gyermek és gyermeklelkű felnőtt állt a színpadon azon a bizonyos hétfőn, izgatottan várva a közönséget. Fontos volt az alkalmazkodás és a kitartás képessége, melyet a jelentkező gyerekek kapcsán már megtapasztaltunk, hiszen egy-egy fellépésre, versenyre készülve ők szabadidejük terhére, egyéb szórakozási formáik mellőzésével képesek önként áldozatot vállalni egy közös cél, egy nemes ügy érdekében. Aztán áradtak a tanulók a turai iskolából. Az intézményünk kérésére tudatosan foglalkoztak az érzékenyítés témájával osztályfőnöki órákon, hogy előkészítsék az iskolás közönségnek a rendhagyó óraként nyilvántartott bemutatót, ahová az iskolavezetés és az osztályfőnökök kísérték el a gyerekeket. A meghívottak létszámánál szempont volt a terem kapacitása. Így azokat az osztályokat és osztályfőnököket fogadtuk, melyeknek tagjaiból szerepeltek a produkcióban. Az osztályok ilyen szempontú közönségbe válogatása egyfajta elismerést jelentett, s ösztönzést a pedagógusoknak arra, hogy aktivizálják tanítványaikat egy effajta társadalmi szerepvállalásra, megértessék, mit jelent értéket teremteni sokak örömére. De közel 100 fővel nem maradt érdeklődés nélkül a délutáni nyilvános előadás sem, ahová a hozzátartozókat és helyi intézmények, szervezetek delegáltjait is vártuk. Először Unger Balázs népzenepedagógus beszélt Kodály életútjáról, benne a Bartókkal közös népdalgyűjtő tevékenységéről, a Háry János c. mű születéséről és annak helytörténeti kapcsolódásáról. Hiszen Fekete László egykori ének-zene tanár és kántor-karnagy a Háry néhány jelenetét nagyzenekarral (zongora, harmonika, furulya, gitár, ütőhangszerek), énekkarral, szólistákkal és színdarabszerű elemekkel dolgozta fel 1998-ban, melyről archív fotókat vetítettünk. Majd a kodályi népzenegyűjtés analógiájaként bemutatásra került Kovács László: Ablakimba, ablakimba... - Bartók Turán c. 2006-os dokumentfilmjének vágott, rövidített változata, mely kitér a két mester munkájának kapcsolódásaira is. Mindezek megkoronázásaként pedig sor került a kb. 35 perces színpadi műre, ahol egyáltalán nem volt ki- és bevonulás, helyette intenzíven együtt lélegeztünk, rezdültünk a zene minden felcsendülő hangjára. A résztvevők fogalmazták meg, hogy összhang jött létre, a folyamat során végig jól érezték benne magukat, kialakult a nyitottságuk a további együttműködésre, oldódtak a félelmeik, gátlásaik, amit már pozitív élményként tudnak közvetíteni a külvilág felé. A fogyatékkal élők közül olyan személyeket sikerült aktivitásra, színpadi részvételre bírni anélkül, hogy szóbeli kommunikációval nyomást gyakoroltunk volna, akik passzívak voltak a közösségi szerepvállalásban, pláne a színpadi megjelenésben. A közönség zenei ismeretterjesztést kaphatott. A Háry zeneművel való ismerkedésen túl érzékelt valamit a zenéhez kapcsolódó játéklehetőségekből. Úgy mehetett haza, hogy nemcsak kézzel foghatóan vitt magával egy Kodály idézetet, hanem annak a tudását is, hogy Kodály az a valaki, akinek nemcsak a kórusművekhez, hanem a népzenéhez is köze van. Felismerhette a Háryban a népzenei ihletettséget, Kodály életében a folklór jelentőségét. Hisz a népzene egykor valóban közös zenei alapélmény volt a magyarságnál. Egyúttal tudatosult a helyi társadalom egy szélesebb rétegében, hogy vannak köztünk olyan fogyatékkal élők, akik és akiknek családja az átlagostól egészen eltérő problémákkal küzdve, kihívások elé állítva próbál beintegrálódni a többségi társadalomba, próbál szerepeket találni magának. Az iskolavezetésben és a pedagógusokban épp e bemutató kapcsán vált nyilvánvalóvá, hogy a fogyatékkal élők világa és az érzékenyítés mennyire margóra helyezett, figyelmen kívül hagyott téma, melynek a jövőben helyet kell kapnia az iskolai oktatásban is, akár épp hasonló rendhagyó órák formájában. Az osztályfőnökök saját bevallása szerint, még a legmagatartászavarosabb, ún. "rossz" gyerekek is a produkció hatása alá kerültek, nem kellett fegyelmezési módokat alkalmazni velük szemben. Mindegyik résztvevő csoport nyitott az újabb közös munkára akár a jelenlegi téma kicsiszolása, újbóli bemutatása vagy egy újabb alkotás létrehozása kapcsán. A sérült és nem sérült fiatalok szülei is megismerkedtek, barátkoztak, elkezdtek tudni egymásról, egymás létezéséről. Innovatív gondolatok indultak el, melyek újabb tartalmakat vihetnek a sérültek életébe és értékteremtő erővel bírhatnak a helyi lakóközösség számára is. Pl. egy megfelelő közterületi parkrész kiválasztása, gondozása, virágosítása a sérültekkel. Köszönjük mindazoknak, akik önkéntes munkájukkal, érdeklődésükkel, a szeretetvendégséghez nyújtott felajánlásaikkal hozzájárultak a gyermekek öröméhez, s ahhoz a kodályi küldetéshez, hogy "Legyen a zene mindenkié!". S.T.

Ünnepek a Mint a többi ember alapítványnál

Miután az alapítvány fiataljai játékos tornával egészítették ki a programjaikat, a nevelőik, és a szülők már azon fáradoztak, hogy tegyék vidámmá számukra a decemberi ünnepeket. A foglalkozásokon kézi készítésű ajándékokkal és dalaikkal előkészültek a Mikulás fogadására. Feldíszítették az ablakokat és a foglalkoztató falait és vendégeket hívtak az ünnepségekre. A Mikulás megérkezését ugyanolyan izgalommal várták, mint mindig. Az ünnepségen énekekkel köszöntötték a fehér szakállúkat (hárman voltak) és a meghívottakat. Az ajándékok kiosztása után, megvendégelték a jelenlévőket. A szünet előtti utolsó foglalkozási napon vendégek érkeztek az alapítványhoz. Nagyné Mártika és osztálya hozott meglepetés műsort a fiataloknak. A gyönyörű zenés "betlehemes" műsort nagy örömmel fogadták és közös énekléssel fejezték be az előadást. A műsor végén az alapítvány tagjai és nevelői egy kis édességgel vendégül látták a tanulókat és nevelőiket. Köszönjük nekik hogy előadásukkal karácsonyi hangulatot varázsoltak az ünnepek előtt. Az alapítvány december 30.-án tartotta meg az ünnepeket. Karácsonyi műsorral kezdődött és szilveszteri "bulival" fejeződött be. A műsorban a közös éneklések között Orosz Tomi mutatta be citera és furulya tudását. A meghívott vendégek, akik az alapítvány látogatói és támogatói és a szülők közösen énekelték a fiatalokkal a karácsonyi dalokat. Tóthné Marika, az alapítvány elnöke beszélgetést kezdeményezett a dalok mondanivalójáról, amibe a fiatalok és a vendégek bekapcsolódtak. Ez az ünnepség méltó befejezése volt a 2016-os évnek. Szép este volt. Köszönetet mond az alapítvány vezetője és munkatársai, a támogatóiknak a teljesség igénye nélkül: János atyának, a Karitasz munkatársainak, Szécsényi Marikának, Püspökiné Verának, Szép Dénesnek, Dolányi Magdikának, Bodáné Marikának, a fiatalok szüleinek és nem utolsó sorban az alapítványban tevékenykedő Juditnak és Mancikának. Tóth A. Istvánné